Dolgok, amiket érdemes tudni a csonthéjasok metszése előtt – A gyümölcs termőrészei
Nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy milyen termőrészekkel rendelkeznek a csonthéjasok, ők ugyanis sok mindenben különböznek héjas társaiktól. A csonthéjas fajon mindegyikének van különálló virág-, és hajtásrügye (de olyan is akad, amelynek egy rügyalapon virág-, és hajtásrügy található – szilva, mandula, kajszi), viszont vegyes rügyekkel nem rendelkeznek.
A vesszők oldalán helyezkednek el a csonthéjasok virágrügyei, a bokrétás termőnyárs pedig egy néhány centiméteres rücskös vessző, aminek a csúcsán megtalálhatjuk a hajtásrügyet, alatta pedig virágrügyek vannak. Érdemes megjegyezni, hogy a termés a virágrügyekből lesz, a hajtás a hajtásrügyekből.
Termőnyársaknak a rövid, 5-20 centiméter közötti vesszőket nevezzük, melyeknek oldalán virág-, és hajtásrügyek vagy rügycsoportok helyezkednek el. Itt jegyzem meg, hogy a nyársak oldalán a rügyek nagyon különböző variációkban lelhetők fel. A teljes értékű termővessző általában 40-60 centiméter hosszú, és 7-9 milliméter vastag, zömében hármas rügycsoporttal berakódott.
Nagy a különbség, a nem teljes értékű vessző méreteiben ettől jelentősen eltér, illetve nem hármas rügycsoportokkal van berakódva. Léteznek olyan cseresznye-, illetve meggyfajták, melyek hosszú termővesszőkön is teremnek, ezek azonban hamar felkopaszodnak, éppen ezért sokkal rendszeresebben kell őket metszeni, mint a bokrétás nyárson termőket.
További dolgok, amiket tudni kell a csonthéjasok metszése előtt - Hol lesz majd a gyümölcs
A termőrügynek két változata van, a virágrügy és a vegyesrügy. A virágrügy duzzadtabb, kerekded, gömbölyű, általában nem a vesszőhöz simul, viszont mindig a vessző oldalán található, egyesével, csoportosan, vagy hajtásrügyekkel közös alapon.
A vesszők alján találhatók a virágrügyek a cseresznye, és a piros ribiszke esetében, az őszibaracknál viszont a vesszők oldalán. A virágrügyek hajtást nem képeznek, csak termést hoznak. Azok a vesszők, melyek oldalán csak virágrügyek vannak, felkopaszodnak, idővel pedig el is száradnak, és a vessző csúcsán található hajtásrügyből képeznek újabb hajtást.
A vegyes rügy, amiről még beszélnünk kell. Ezek a rügyek hasonlítanak a virágrügyekhez, ezek is duzzadtabbak, mint a hajtásrügyek. A soványabb vegyes rügyekből nem szokott termés képződni, ezeket nevezzük átmeneti rügyeknek. A rövid vesszők csúcsán helyezkednek el ezek a vegyes rügyek, de akadnak kivételek is, ugyanis a vesszők oldalán vannak a vegyes rügyek a málna, a szeder, a birs, a feketebodza, a feketeribiszke, illetve a naspolya esetében is.
A vegyes rügyekben nincs külön virág-, és hajtásrügy, hanem a hajtáskezdemény csúcsán virág vagy virágzat képződik, az oldalán pedig újabb hajtás, ami általában termőrésszé alakul.
Azért fontos tudnunk, hogy melyik a vegyes rügyes vessző, mert ha durván visszametsszük ezeket, akkor nem lesz termésünk legalább egy évig, de az is lehet, több ideig.
A csonthéjasok metszésének menete
Sokan állítják azt, hogy a csonthéjasokat egyáltalán nem kell metszeni, ezzel fogok most vitatkozni egy kicsit. A gyümölcsfák esetében elmondható, hogy ha nem végezzük el a metszést, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy a fánk szakaszosan fog teremni, rendkívül rossz lesz a termésünk minősége, ráadásul vannak olyan gyümölcsfajták, amik nagyon hajlamosak a felkopaszodásra, ha ezeket a fákat nem metsszük meg, akkor hatalmas károkat okozunk nekik és magunknak egyaránt. El fog sűrűsödni a korona, jelentősen fog csökkenni a termőfelület, a korona belsejében pedig rengeteg száraz fát fogunk termelni, ami csak akkor jó, ha gyújtóst akarunk gyűjteni.
A termőkori fákat mértékkel kell metszeni, évente egyszer, érdemes az összes sérült, beteg, egymást keresztező, dörzsölő ágakat, ágrészeket eltávolítani. Ezzel sokkal szellősebbé, napfényesebbé tesszük a koronát, ami pedig kedvez az egészségesebb gyümölcsfejlődésnek. Alakító ritkítás során a feltörő ágrendszerű fákat tereljük oldalirányba, a széthajló ágúakat pedig emeljük fel, úgy, hogy az erőteljesebben fölfelé törő koronarészeknek adjunk esélyt.
Az erős növekedésű fajták vesszőit mérsékelten kell visszametszeni, mert így több termőrészt kapunk. A gyengébben növő fajtákkal máshogy kell bánni, mert ha az ostorokat visszametszenénk, akkor a csúcson lévő virágrügyeket távolítanánk el. A megoldás az ostorok folyamatos ritkítása, azaz tőből való eltávolítása (érdemes a nagyon megnyúltakat, és a kevés virágrüggyel rendelkezőket levágni).
A szilvafákat rendszeresen kell metszenünk, ha elhanyagoljuk ezeket a fákat, akkor sokkal apróbb termést fognak hozni. Ritkítsuk meg az ágvégeken kialakult söprűszerű elágazásokat, ezáltal a napfény bejut a fa belsejébe. A ringlók nem hajlamosak annyira az elsűrűsödésre, de évente egyszer érdemes elvégezni a ritkító metszést.
A kajszi esetében érdemes várnunk az ötödik-hatodik évig (addig ne avatkozzunk be metszéssel), ekkortól végezzük el évente a korona ritkítását, a lehajlott, sűrű ágvégeket távolítsuk el. Remélem, hogy tanácsaimmal tudtam segíteni nektek, legyen sok-sok finom gyümölcsötök a fákon!
